WITH THEIR MOUTH THE SPIRITS SPEAK

Collaboration with Kata Dóra Kiss currently exhibited at ACLIM! Agency for Climate Imaginary @ OFF Biennale Budapest.

Kata Dóra Kiss has been working with feminist ecocriticism as well as new-materialist and queer theories for years. Gideon Horváth builds on similar theoretical foundations. Horváth has set to capture the sensual experience of the Anthropocene and the non-heteronormative depiction of nature. Much like hyphae weaving and interlinking in the depth of the earth, the approaches embodied in artistic practice, philosophical thinking, anthropological knowledge, and critical psychology meet in their collaboration. The supermetaphor of their work is Hungarian folklore’s well-known figure, the shaman (táltos), which is central in organising the multiple arborescent planes of their research.

The project is founded on the creative duo’s personal, albeit simultaneously a generational, experience. Burnout, dissolution of communities, individual isolation, experiencing identity-crises, and their backdrop, the ecological crises, are amongst the shared experiences of young adults. Horváth and Kiss search for modes to reduce the climate catastrophe-induced feelings of helplessness and climate anxiety through exercises that liberate the imagination. The duo uses the concept of resilience to this end. From a psychology standpoint, resilience refers to one’s ability to develop active and creative answers to trauma. While modern sciences emphasise the dismantling of emotion-based or intuitive knowledge, the yearning to do away with the magic-free world lives on in diffusing esoteric and neopagan movements. It has thus become quite common to search for various forms of transcendent experience.

For the creative duo, the shaman is the supermetaphor with which one can achieve transcendent states. However, they seek to liberate its figure from the romanticised and conservative interpretations that have weighed on it. Since, in practice, we have little concrete knowledge regarding the shaman’s role in Hungarian systems-of-belief. Its character – as imagined – is able to reconcile the contradictions of the present in a state of trance, operating on the boundaries of the visible and non-visible, human and non-human, science and pseudo-science. The shaman embodies the opportunity to create balance in the disrupted equilibrium between the individual and their environment.

Kiss and Horváth consciously choose not to present their research in the traditional framework. They attempt to depict an artistic and research-based approach that builds on the associative dialogue between multiple disciplines of science. Alongside their research material and Kiss’ study written for this occasion, one can view video interviews with Bence Horváth, journalist; Máté Csizmadia, eco-psychologist; and Ágnes Birtalan, orientalist, in the exhibition space. The installation plays with the sensual materials of beeswax and glass, conjures a transcendent state, which, according to the artists, can jolt the viewer to engage with new realms.

Kiss Kata Dóra évek óta foglalkozik feminista szempontú ökokritikával, újmaterialista és queer elméletekkel. Horváth Gideon alkotói munkája hasonló elméleti alapokra építkezik. Horváth az antropocén érzéki tapasztalatát és a természet nem heteronormatív ábrázolását tűzi ki célul. Együttműködésükben a föld mélyrétegeit átszövő gombafonalakhoz hasonlóan érnek össze a művészeti alkotás, a filozófiai gondolkodás, az antropológiai tudás és a kritikai pszichológia megközelítései. Munkájuk szupermetaforája a magyar folklórból ismert táltos, aki központi alakként segít rendszerezni kutatásuk szerteágazó gondolati síkjait.

A projekt témájának az alkotópáros személyes, de egyben generációs élményei adnak alapot. Közös tapasztalataik közé tartozik a fiatal felnőtt korosztály kiégése, a közösségek felbomlása, az egyén elszigetelődése, az identitásválságok tapasztalata, illetve az ezek hátterében zajló ökológiai válság. Horváth és Kiss a klímaválság által előidézett tehetetlenségérzet és klímaszorongás enyhítésének alternatíváit keresik, képzeletfelszabadító gyakorlatokon keresztül. Az alkotópáros ehhez a reziliencia fogalmát használja. A reziliencia pszichológiai értelemben a traumával szembeni aktív és kreatív válasz kidolgozásának képességét jelenti. Míg a modern tudományok nagy hangsúlyt fektettek az érzelmi alapú és intuitív tudás felszámolására, a varázstalanított világtól való elrugaszkodás vágya tovább él az egyre terjedő ezoterikus, és neopaganista mozgalmakban. Egyre általánosabb jelenséggé válik tehát a transzcendens tapasztalatok legkülönfélébb formáinak keresése.

Az alkotópáros számára a táltos ebben az értelemben a transzcendens állapotok elérésének szupermetaforája. Alakját azonban ki akarják emelni az utóbbi évtizedekben hozzátapadt romanticizált és konzervatív értelmezésekből, hiszen a táltos magyar hitvilágban betöltött szerepéről valójában nincs szilárd tudásunk. Képzelt karaktere révületi állapotaiban képes kiegyenlíteni a jelen ellentmondásait: látható és láthatatlan, emberi és nem emberi, tudomány és áltudomány határán működik. Így magában hordozza a lehetőséget, hogy egyensúlyt teremtsen az egyén és környezete között megbomlott viszonyban.

Kiss és Horváth tudatosan nem a hagyományos elméleti keretrendszerben mutatják be kutatásukat. Asszociatív, tudományágak közötti párbeszédből építkező művészi és kutatói hozzáállás megjelenítésére vállalkoznak. A kiállítás terében kutatási anyaguk mellett Horváth Bence újságíróval, Csizmadia Máté ökopszichológussal és Birtalan Ágnes orientalistával készült videóinterjúik is láthatóak, valamint Kiss erre az alkalomra írt tanulmánya is olvasható. A méhviasz és az üveg érzéki anyagával pontosan azt a transzcendens állapotot idézi meg, amely kizökkentő hatása az alkotópáros szerint új távlatokat nyithat meg a néző számára.

photos: Dávid Bíró, The Orbital Strangers Project