gideonhorvath.com

Ripe (2022)

/ Érés (2022)

public commission for the permanent exhibition of Kiscell Museum Budapest. Curated by Viktória Oth.




Gideon Horváth’s site-specific installation was created especially for the Kiscell Museum gardens. Fascinated by environmental issues, the artist has been experimenting with beeswax lately. Through this material he explores the ideas of time and change. The slow but continuous erosion of the beeswax makes Horváth’s piece come alive. Standing in the museum’s courtyard, Ripe is a candelabra-like structure made of three steel wires, with a bronze “seed” encased in a beeswax “fruit” hanging from each end. Under each “branch,” there is a metal plate, anticipating, as it were, overripe fruit, i.e., the dripping beeswax. With time, then, erosion will reveal, under the soft but sturdy surface, an inner core which is slower to react to environmental changes but open to interpretation. This kind of fluctuation is paralleled by the artist with the continuous maturation of identity and thus with the concept of queer that  refers to a position outside of the traditional categories of sexuality and gender. Manifesting in a continual flux it interrupts the dominance of social heteronormativity. As seeing an overripe fruit might instinctively awaken the urge to tear it off we should also peel away and process the layers of taboos stick to queer themes.




HUN:
Horváth Gideon helyspecifikus installációja kifejezetten a Kiscelli Múzeum kertjébe készült. Az ökológiai kérdésekkel is foglalkozó művész az utóbbi időben a méhviasszal kísérletezik. A választott anyaga az időbeliség és a változás elvont fogalmaira kérdez rá. A kültéren installált viasz hordozta folyamatos, lassú erózió mozgalmassá, élővé teszi Horváth ezen munkáját. A múzeum udvarán álló Érés című installáció alapja egy három kandeláber-szerű acélszálból álló szerkezet, melyek lefelé forduló végén egy-egy méhviasz “gyümölcs” alá rejtett bronz “mag” függ. Az installáció alsó részén a gyümölcsök alatt egy-egy fémtál helyezkedik el mintegy anticipálva a gyümölcsök túlérését, azaz a viasz lehullását. Mindez azt jósolja, hogy idővel az erodálódást követően előbukkan az érzékeny, ám ellenálló anyag alól egy belső mag, amely ugyan a környezeti hatásokra lassabban reagál, de értelmezési szinten további lehetőségeket rejthet. Ezt a fajta fluktuációt a művész az identitás folyamatos érésével, és így a queer fogalmával állítja párhuzamba. A queer (furcsa) fogalma itt a klasszikus kategóriákba be nem illeszthető, a heteronormatív társadalomtól eltérő pozícióra utal, amely a folyamatos átalakulásban ölt formát. A fogalom esztétikai értelmezésében fontos a megfoghatatlanság, a beskatulyázhatatlanság és a rendszereken kívüliség érzete. A túlérett gyümölcs egy ösztönös késztetést felébresztve kívánja, hogy leszakítsuk, ahogy a queer témákra tapadó tabu szövevényeket is le kellene hántanunk, és fel kellene dolgoznunk.