Gatekeeping

intervention at the Hungarian National Gallery

2025.06.21.-09.21.

The exhibition Intertwined was created as part of a collaboration between the Young Patrons programme of the Supporters’ Circle and the Hungarian National Gallery. In the first year of the collaboration, five artists under the age of thirty-five were invited to select one or more objects from the Gallery’s Contemporary Collection that they found interesting or worthy of reflection, and to create a new work based on those selections. These interactions with works from the permanent exhibition – or “interventions” in the collection – engaged with the existing artworks and historical periods in diverse ways, including through interrogating the medium and materials.

Gideon Horváth creates sculptural installations, drawing inspiration primarily from Greek and Roman mythology as well as queer theories and subcultures. His works often utilize beeswax—a material that appears fragile yet is inherently resilient—combined with metal and porcelain.

His piece Gatekeeping (hommage à El Kazovsky) responds to El Kazovsky’s installation designed for the National Theatre. Kazovsky sketched the concept a few months before his death; its overwhelming, threatening scale and uniform blackness evoke associations with mortality. The work features two recurring symbolic figures from the artist’s private mythology. The jackal-dog—ambivalent, seated, sometimes bound yet poised to leap and defend itself—was referred to by Kazovsky as a “sharp animal,” and she identified it as a representation of himself. This figure acts as a narrator, wandering from artwork to artwork, usually depicted on the margins, as an observer. The androgynous ballet dancer figure embodies desire, but appears without a face or identity.

In Horváth’s installation gatekeeping takes on multiple meanings. On one level, as a young artist entering the artistic canon, he engages with the mythical figure of the artist shaped jointly—but with differing intentions—by El Kazovsky and the institutional system. Through this intervention, he confronts the romanticized topos of the “genius” artist, which, upheld across generations, remains difficult to reconcile with contemporary artistic identities. On another level, Horváth reinterprets the exclusion from classical exhibition spaces implied—not only?—by the sheer scale of Kazovsky’s installation. In the dog figure turned gatekeeper, Horváth perceives both an inspiring and intimidating image—the myth that outgrows the creator, and a misunderstood identity.

In his work, amphora-shaped beeswax forms, divided into four sections, like El Kazovsky’s dogs, are adorned with figures striving inward. These symbolically reflect the conflict-ridden nature of ego and identity. Behind the sculpture, a gate matching its scale appears as a simple gesture. Through this, Horváth simultaneously evokes the seemingly effortless yet ultimately obstructed possibility of entry.

HUNGARIAN:

Horváth Gideon szoborinstallációkat készít, témáit főleg a görög és római mitológia, illetve a queerelméletek és a szubkultúrák köréből meríti. Munkáiban elsősorban a sebezhetőnek tűnő, valójában ellenálló méhviaszt használja, fémmel és porcelánnal ötvözve.

Kapuőrzés (hommage à El Kazovszkij) című munkája El Kazovszkij Nemzeti Színház részére tervezett installációjára reagál. Kazovszkij halála előtt néhány hónappal vázolta fel az installációt, amely mind a néző fölé tornyosuló, fenyegető mérete, mind homogén fekete színe révén az elmúlásra vonatkozó asszociációkat kelthet. A művész magánmitológiájának két visszatérő, szimbolikus alakját jelenítette meg. Kazovszkij az általa hegyes állatként hivatkozott, ülésre parancsolt, néhol megkötözve ábrázolt, de ugrásra, önvédelemre kész, ambivalens sakál-kutyát önmagával azonosította. A kutya narrátorként műről műre vándorol, általában a kép szélén, megfigyelőként látható. Az androgün balett-táncos-figura vágyat testesít meg, de arccal, személyiség nélkül jelenik meg a művein.

Horváth Gideon installációjában az angol “gatekeeping” kifejezésre áthallásos “kapuőrzés” többrétűen jelenik meg. Egyrészről a művészeti kánonba belépő fiatal alkotóként azzal a mitikus művészalakkal foglalkozik, amelyet El Kazovszkij és az intézményrendszer közösen alakított, ám különböző szándékokkal. Az intervenció által szembenéz a romantizált, generációkon át szinte kizárólagos művészképként fennmaradó zseni toposzával, mely a mai kortárs művészek identitásával kevéssé egyeztethető össze. Másrészről installációjában megidézi és újraértelmezi El Kazovszkij instalációjának - nem csak? - mérete folytáni kintrekedését a klasszikus kiállítótéren. Az ekképpen kapuőrré váló kutyalalakban Horváth az egyszerre inspiráló és félelmetes képet, az alkotón túlnövő mítoszt és meg nem értett identitását véli felismerni.

Munkájában a kutyákhoz hasonlóan négyes osztatú méhviasz amforák hegyes „testén” látható befelé igyekvő alakokkal szimbolikusan reagál az ego és az identitás küzdelmes természetére. A szobor mögött egyszerű gesztusként, egy annak megfelelő méretű kapu által Horváth egyszerre veti fel a bebocsátás könnyűnek tűnő, mégis meggátolt lehetőségét is.